Vágyom rád.

Tudom hogy értem a csillagokat is lehoznád az égről,
Ha akarom az összes virágot leszednéd nekem a rétről,
Tudod hogy ismerjük már egymást régről,
És megmondtam neked hogy belőlünk semmi se lesz később.
Makacs voltál és naiv,
Nem hittél nekem, de utána fájt ami történt.
Mégsem tudom mit gondoltál abban a percben, mikor szavaidon először nevettem.
Nevettél velem együtt, talán nem is voltunk olyan rosszak együtt.
Mégis sok hibát követtél el, igaz nem tehetsz róla de a következményeket vállalnod kell.
Sejtettem már hogy ez lesz,
Mégsem mondtam nemet.
Kíváncsi voltam, talán túl gyermeteg.
Mégis tudni akartam hogy a napjaim hogyan telhetnek.
Először nem hittem el, de aztán rájöttem hogy kellesz nekem,
Talán csak mert tudtam hogy nem kaphatlak meg.
De most mégis gyűlöllek és akarlak egyszerre,
Nem akarom már hogy így legyen,
Tudom hogy felejtenem kell,
Bocsánatom kell neked..
De egyszerűen nem megy.
Hányszor tettem már ezt?
Bár igaz te is sokat bocsátottál,
Annak ki csak meg sem érdemli.
Lehet te sem érdemled, de a büszkeségemet eldobva rohanhatok hozzád.
Mert te kezedben van a boldogság,
Mit elvettél tőlem jó rég,
És hagytad szenvedni míg el nem ég.
Lehet, hogy nem kéne,
de Téged választalak.
Lehet, hülye vagyok,
de hagyom hogy újra kihasználhass.
Igen hagyni fogom, mert már tudom, hogy büszkén nem lehetek boldog.