2010. október 25., hétfő

Elvesztettem a múltamat, s szembetalálom magam a jövővel.


Szakad a cérna, lehull a fátyol.
Fehéren borította be a hó
.. nézem és fázom.
Gonosz voltál velem,
Nem értem mire jó neked.
Majd meglátod, nálad jobb leszek,
S előttem végre pofára eshetsz.
Szórakozz még egy kicsit,
gyerek vagy még éretlen.
Kérlek szólj ha tudsz úgy létezni,
hogy nem sebesítesz meg.
Lehet, hogy itt lenne a vég?
Eltűnik a múlt, nincs már több fájdalom,
nincsenek emlékek s a történteket végleg elhagyom?
Ha jobb lesz, legyen így.
Boldog vagyok, mert végre van álmom...
Egy pillanatra (röpnyi 2hónapra) el is felejtettem milyen kínzó a fájdalom.
S mily boldoggá tud tenni egy pillantás, egy érintés.
Már azthittem nem lesz ilyen sohatöbbé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése