ÉLEM AZ ÁLMAIM
2010. november 21., vasárnap
Meghalni egy álomért.
Ellágyít.
A szó.
A hang.
Amit írsz.
Ami te vagy.
Várom magam a sötétben, vagy netán a csillogó szélben.
Várom magam az éjben, vagy netán a hullámzó napsütésben.
Várom magam, éjjelen és sötéten túl. Valahol a szürkeállapot..
szürke.
Porszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése