Van a szó, hogy miért.Van a szív, ami él.
Van a tett, ami folyamatosan történik.
Van, hogy felejt az idő, múlik az emlék.
De van, hogy amikor a következményeket kéne vállalni, szívedben a porcelán váza darabokra törik.
Mert megint átverést érzel, de ez valahogy más mint a többi.
Itt levegő vagy, átlátszó.
Talán elfelejtették hogy veled milyen jó volt?
Szüntelenül szenvedek, pedig lágyan hull a hó... lágyan hullanak le könnyeim az arcomról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése