De jó lenne már végre, ha egyszer örökre porrá égne.
Eltűnne, elhúzna innen messze, és nem zavarna meg amikor szép álmokat élek.
Nem lenne ő, nem lenne semmilye, minden nekem maradna, és nem lenne gondom panaszom a valóságra.
Minden szív dobog s szeret. Miért kényszerítenek rá, hogy visszaforduljak? Oda, ahol nincs semmi..(csak egy szív.)
Nem kell nekem az!
Céljaim határtalanok mondtam már biztosan. De most az egyszer nem tudom mit tegyek hogy menjek e még tovább előre.
Vagy hagyjam az egészet és merüljek magamba mint régen(?)
Mint régen...
akkoriban megvakult látásom, beszorultam egy csapdába s nem láttam túl magamon.
Én ezt nem akarom..lehet egyszerűen meg kéne fordulnom. Kipróbálni. Mert régen nem tettem meg soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése