2011. január 25., kedd

Fekszek a földön elterülve, álmodom magam előtt a csillagokat és az egész eget.
Elképzeltem, ahogy te és én, együtt valahol a világ végén...
Túl tökéletes.
Mondanám, hogy lehetetlen, de félek hogy ezzel kisöpörném a maradék esélyem.
Így hát csak nézlek, és várom hogy mi lesz a vége..
Egyáltalán elkezdődött valami?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése