Van valamim ami nincs senki másnak. Tudom hogy a csillagoktól mi mindent kívántak.
Ő kellett nekem már jó rég óta. Amikor először megláttam azt hittem lehidalok. És egyre inkább csak találkoztunk, mindig mikor észrevettük egymást úgy éreztem fellobban valami, amiről csak mi tudunk senki más. De tudom, eljött az a nap mikor magaménak mondhatom... De miért ilyen rossz az időzítés? Mert mintha pont most értem volna célba egy másik pályán... Egyre inkább csak a szívem fáj, és álmodok több százezer álom után.