Visszatért ő, teljes önmagával. Elvett engem, elvettem őt. Egy pillanatra végtelenek voltunk, mint régen. Minden álom volt, álom volt az egész nap, az egész hét. Álom volt minden megvalósult tény... És a valóság megint mennyire fáj, legalább egyszer tartana tovább ez a csodás álom. Visszatértem. Vissza a valóságba, az epekedésbe, a szenvedésbe.
JAJ DE MÉGIS JÓ EZ AZ ÉRZÉS HOGY VALAKI KELL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése