2012. május 23., szerda

ritkán de egyre gyakrabban utálok mindenkit. szeretem ha a napjaim tökéletesek. de néha kész csőd tudok lenni.

volt az a fiú. hogy is hívják? már nem tudom. de ha jól emlékszem, ő mindig csak engem akart. csak engem.

ahogy néz arra a lányra, felidegesít. rám miért nem nézett így soha? csak futkároztunk. körbe-körbe.
jaj de gyűlölöm ezeket.
gyűlölöm, hogy nem vettem észre.
álmodoztam egyfolytában. de hova tűnt azaz álomvilág?

ő annyira átlagos. annyira hogy már kitűnik a tömegből átlagos személyiségével?
lelkiszegénységben él mind.
én gazdag vagyok. és soha sem leszek annyira boldog, mint ezek a szegények.
hogyan kell tönkremenni?
szenvedő lelkeknek sose higgy. hazudnak mindenről.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése