2012. július 23., hétfő

csapó kettő

Kezdjük újra.
Én vagyok én. Az a szép és aranyos én.

Ismét ragyogok. De még ennél is jobban fogok ragyogni. Mert olyat tudok, amit rajtam kívül senki más.

Ami pedig őt meg őt illeti... Szeretném ha nem esnének abba a hibába, mint én. Szeretném, ha olyan szentek maradnának örökké. Nem irigylem tőlük a tapasztalatot.. de nekem még szükségem van rájuk. Rájuk! És nem egy bőrükbe bújt ismeretlenekre.
Csak várjanak még egy kicsit rám. Már ragyogok, de ők ezt nem tudják. Ha meglátnak megértik. Végre kellenek nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése