Meg a nosztalgiák. Mennyi apró részletet tud elfelejteni az ember...hogy egy párnára ragasztott telefonszám mennyire boldoggá tett.. és hogy mennyire odavolt értem mindenki. Mindenki körülöttem nyüzsgött.. És most. Azt kérdezik, hé neked vannak barátaid? Magányosnak tűnsz.
A flegmaságom mindent elnyomott. Ellöktem mindenkit. Pedig, hogy berobbantam.. és milyen drága volt mindenki. De én csak változni akartam. Változni, egy másik világért. Micsoda vicc... És hol van most az a másik világ? Sehol. Az álom.... de már felébredtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése