Talán már megint naiv vagyok..
Ma voltam fotóstúdióba, a diákomhoz képet csináltatni... esztméletlenül szörnyű lett.... úgy nézek ki rajta mint marilyn manson.. mondom azta. azt se tudtam hogy sirjak vagy nevessek... elég brutális aza kép... najó. inkább hagyjuk. nem akarok róla beszélni. Már így is elég rossz a kedvem.. a laca nem tud jönni találkozni.. csak fussak vele össze leképelem. már látom lekiszemeim előtt, ahogy az eszti kárörvndően vigyorog...
Mert tegnap felhivott. hoyg mit akarok a lacától. hát mondom fasza.
Nem érdekel. csak azért is felmegyek 2re. Mert úgy volt eredetileg...
És most nem fog érdekelni.. ha egyedül akkor egyedül. Lassan indulnom kéne. Furcsa, mert fáj..és hirtelen még a gergőt is felhivnám és kavarnék vele egy jót.. ha nem csornán lenne a lacánál.
Rohanok feléd, de te nem is nézel vissza. Ordítom neked, hogy legalább egyszer nézz hátrafelé, de te csak mész előre, engem egyedül hagyva a magányos sötétbe. Beléd vesztem, bele az éjszakába, eltévettem nmár nem tudom merre menjek, bárcsak rám találna valaki, akinek elmondhatom minden bajomat. Hogy lelkemet darabokra hullatad, szívemet elvitted magaddal, és a kést tövig belenyomtad. Már nem érzek semmit, csak az elveszettséget. Behunyom a szemem, hátha megjelensz előttem.. de nem. Te elmentél. És nem fogtam fel. Csak sebtapasz voltam a sziveden. Már újra élsz, az álmod visszatért és én már nem kellek neked, hisz mit érek én.
Szemem előtt eltűntél, a sötétben elmentél, nem fogtam még fel, hoygmár nem látlak sohatöbbé.
Szeretlek még most is, remélem tudod. Igaz sosem mondtam, de reméltem hogy meghallod...
Lehet én rontottam el, nem kellett volna saját csapdámba estem és nem tudok kimászni belőle soha.
Te nem hiszel nekem, pedig láthatnád a szememben az őszinteséget. De rám sem nézel, nem fordulsz vissza. Én dobtalak el magamtól, és így tettél nekem mély bosszút.
Már nem tudom mit tegyek. Szivem épphogy dobog, levegőt is alig kapok.
Most elmegyek arra a helyre ahol megbeszéltük a találkozót. Tudom ugysem jössz, de úgy érzem álmodom, ha nem látom magamelőtt, hogy már sosem jössz elém, mert van neked más valaki akinek a kezét foghatod.
Egy éjszaka kerültünk össze, talán akkor véget is ért, azt hittem így lesz a legjobb, de kiderült te más vagy mint én...
Más vagy mint a többiek, én sem hittem volna de sikerült ez tenned velem. Elvetted a szivemet, pedig még csak meg sem engedtem.
Azthittem csak viccelsz, de mikor elmentél éreztem a bennem tátongó ürességet.
Rohan az idő, ahogyan rohansz te is. Miért előlem rohan mindenki?
Elmegyek, és ott megvárlak. Talán ezsedbe jut, hogy ezt a lányt egyszer megkivántam...
Talán gondolsz még rám.. mégha mással is avgy most ebben a pillanatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése