Tényleg nem csak képzelem.

Annyi csepp meg csepp hullik egymásra.
Annyi emlék tör ki belőlem minden másodpercben...
Annyi idő telt el azóta, és annyi minden történt..

Talán csak egy nap volt az életemből, de az egész hátralévő életemet befedi.
Az az egy pillanat.
Már döntöttem.. akár mennyire is fáj, ott hagytál. Egyedül. Pedig tudtad jól, hogy többet nem leszek. Üres szavakkal tettél ígéreteket. És az utolsó pillanatban hagytál cserben. És én még továbbra is hittem benned.
Naiv vagyok tudom jól, de mit vársz egy magamfajta baromtól?
De most vége mindennek. Nem leszek gyógyítója a sebhelyednek. Végleg ott hagylak most téged.
Szívemet már nem érzem.. lehet hogy még mindig ott van a te kezedben? Tartsd csak meg. nekem már úgysem kell. Túl sok érzelem rohad benne.
És te.
Te legyél boldog.
De hozzám többet ne gyere, bár érzem egyszer úgyis megbánod, és akkor térden állva könyörögsz, hátha megbocsátom.
Tudom, hogy így lesz és akkor már késő. Most ellöklek magamtól.
Erős leszek és nem térek vissza hozzád soha.
Mert ami történt közöttünk így lesz szép. Szerelmesek voltunk de nem egymásba. Szeretni akartunk de nem tehettük. Így maradtunk egymásnak. Lehet, hogy észrevétlenül..vagy csak egészen véletlenül, de megkaptad a szivem. Nem hittem el hogy tényleg igaz ez, de most már tudom, hogy te avgy a tettes.
Esett az eső. Én csak ültem és néztem. Minden porcikám remegett. Mellettem szólt a rádemlékeztető zene.
Vártalak, de láttam, hogy hiába. Néma csöndben ültem és néztem a tájra.
Már láttam magamelőtt ahogyan megjelensz, de tudtam hogy ezt is csak képzelem.
Mit tettél velem?
Ez a világ nekem többé nem kell. Belegabalyodtam, és senki sincsen, aki segítene.
Bár nem biztos hogy ez csak a te hibád.
Az Ő hibája.
Az Övé.
Akiről mindennap álmodom. Aki minden pillanatban eszembe jut. Aki mellettem volt akkoris amikor sikerült elfelejtenem.
Elfelejtettem és visszajött hozzám. Talán ez így van rendjén.
Nem zavar ez az egész. Boldog vagyok Vele így is.. De veled teljesen más a helyzet.
Én bíztam benned. És amit egyszer kihasználtál azt többé nem fogod.

Gyenge vagyok. Nem tudom, hogy lesz e ehhez az egészhez elég erőm.
Küzdenem kell.. de minden porcikám azt mondja hogy ne!
Tényleg ezt kénne tennem?
Valaki segítsen. Nem bírom már el...