Eljön az a nap is...

Fáj az igazság.. hogy már végleg elhagytál...
Tényleg más kell neked.. de mond miért kellett ezt tenned velem? Miért hazudtál a szemembe? Hogy velem komolyan bánsz majd és nem csak játszasz?
Ez jár nekem? Mikor tőled tudtam meg mi az a szerelem...
Tudod hány ember harcol értem, hányan esnek előttem térdre?
És te. Tálcán kínálom magam neked. De te mást ölelsz..
Egyet kérek tőled. Hogy soha se felejts el... szeretnék egy életen át kísérteni téged. Hogy mit tettél velem.. hogy hogyan szerettelek. És te hogyan tiportál el.
Ez jár nekem..? Kérdem én...
Beleszeretek valakibe, aki nem szeret viszont. És én érte esdeklek akár a világ végéig.

Viszont még mindig hiszem, hogy el jön az a nap amikor téged csaplak pofon minden szavammal és tettemmel. És sírni fogsz, akárhoygis szeretlek. de megérdemled.
Vágyamat lehet soha el nem érem, mert elfolytja a büszkeségem...
De téged soha el nem felejtelek. Szeretlek és gyűlöllek egyszerre. Hogy lehettél ilyen fasz velem?
Mit gondolsz én nem érzek? azthitted egy leszel a sok közül nekem? Tévedsz!
Más voltál. Sokkal több. Az álmomat feledtetted el velem.
Segítettél elvezetni egy újabb ösvényre. Rózsaszín volt. Könnybe lábadt a szemem. De nem a színétől, hanem hogy tudod mit szeretek...
Hanem attól hogy ráléptem és a lábam a földbe gyökerezett..
Később kiderült hogy a rószaszin mind csak álom. A köd fekete és sosem volt máshogy.
Beborult körülöttem az ég. Sikítottam neked, hogy hé hovámész?
Hátrasem néztél. Csak mentél és röhögtél.
Hogy lehet valaki iylen barom? Ennyire naiv ennyire szőke hogy nem bir leülni egy neki elhelyezett padon?
Szépen átvertél. Menj csak.. Vissza se nézz.. De egyszer eléd kerülök még. És akkor nagyot nézzél. Lásd hoyg mit tettél..
Remélem tetszeni fog, amit összeszedtél..

Gyönyörű vagy ma. Mégsem az enyém. Mit tettem hogy ez lett belőled? Te szegény.. hogy segithetnék?
Örülnél ha visszamennék?
Vagy várjak rád még..
Örökkön örkköké..
Képes lennék rá elhinnéd?
Vagy már egy csepp bizalmat sem adsz nekem? Figyelj sajnálom. De nem tehetek rólahogy így alakult. Muszáj volt így tennem..
Ha képes lennék mást tennék veled..
Az út amit kiszabtam neked csak te járhatod meg.
Elrontottam valahol? Mond mit akarsz? Csak szólj, hogy halljam..
hadd halljam, kérlek.

A valóság más... Van néhány szál virág. Amit leszedsz de eldobsz. Néháyn elűtnik, néhány elhervad.. Van amelyik tetszik. Annyira szereted, hogy túl sokat öleled. De végül észre sem veszed, de te ölöd meg.
Puszta érintéseddel.. Van amelyek érted élnek..
Talán szereted őket. Talán nem. Te sem tudod.. De fáj, ha eltűnnek.. Ha léteznek az meg nem érdekel. Hol láttál már iylet?

A hetem idáig.. több mint eseménydús volt.. rövidena léyneg. A38 hajón kavartam egy fiúval. Ádámnak hivják. Nem számitottam rá.. Csak az utolsó pillanatba éreztem hogy aznap az enyém lesz. És igen így lett...
Az enyém lett..Gazdag helyes és szeret engem. Szeret? Vagy csak szép vagyok.. Nem tök midnegy. Nem élem bele magam. Most nem leszek naiv. Csak kavarunk.. amikor csak akarunk. És én boldog leszek midnennap.. amikor szeretném látni, felhivom. És ő eljön értem mert kellek neki.


A múlt nehéz terhe lehúz,
Látod, a bölcsek repülnek.
Bolond pacsirta emlékszik csak
kalitkára, hol nem repülhet.