Képzeletem játszadozik velem. Sarokba szorított egy tény, mielől nem bújok már el.

A legnagyobb ellenségem lenne a lelkitársam?
Az az ember akit gyűlölök, mert létezik.
Akit utálok, mert a boldogságomat elveszi.
Aki a legboldogabb ember lehetne a földön..
Ő?
Nem akarom elhinni...
Miért bízik meg bennem? Vagy ez mind csak álca?
Sírnom kéne rajta..
Lehet, hogy már sírok is.
Mert csak nekem elmondta, hogy mi élete legnagyobb titka..
Ő is szeret valakit... ő is meghalna érte, vagy elmenne miatta a világvégéig...
Neki is van a szíve mélyén egy elfolythatatlan szerelem.. mi benne él és ki soha sem fog gyúlni, míg az idő idő.
Ugyanúgy érez mint én.
Ő is szenved, mert nem kaphatja meg ami igazából az övé...
Lehet, hogy az események lánccá nőtték ki magukat, és lehet hogy régen nagyon utáltam.
De most sirok miatta. Mert nekem elmondta mit is érez valójában...
Pedig megkaphatna valaki mást, aki tényleg szereti..
Pont ahogyan én is. Engem is szeret valaki, aki megérdemel, de én tudom a legjobban hogy nekem nem ő kell.
Szenvedek.. eddig azt hittem egyedül. De tévedtem.
Mindannyian szenvedünk...
Csak egy embernek kéne hátrafordúlnia, és oly sok probléma megoldódna.
Most vettem csak észre mennyire hasonlítunk, és semmi okom utálni őt, hisz nem tehet arról hogy belopta magát más szivébe akaratlanul.

Szeretek valakit és nem tudom miért.
Ő azt mondta egyszerű az oka.
Mellette önmaga lehetett mert nem panaszkodtak a külsejéért.
Ez lenne a boldogság határtalan foka?
Szeretném ha egyszer én is átélhetném..
Miért nem egyszerűbb az élet? Miért kell mindenért a végsőkig szenvedni?
Nem lehetnék egyszer boldog tényleg az életben?
Ő azt mondta, még midnig szereti. Hát persze, hogyis felejthetné el csakígy.
Mikor olyan sok midnent átéltek együtt.
Lesz valaha minden tökéletes?
Nem akarom hogy vége legyen.
Amíg még létezel, rám nézel, és kezeddel megérintesz, addig tudom hogy élnem kell.
De nem megy. Képzeletem játszadozik velem.
Sarokba szorított egy tény mielől nem bújok már el.
Így még nem szerettem soha senkit sem.
Szeretném ha az emlékek felélednének.
Eltévedtem.
Biztos vagy benne hogy itt kell lennem?
Nem rontottam el?

Hullócsillagokat nézek.
Te jutsz az eszembe.
Fülembe hallom még ahogyan a hangod csilingel.
Behunyom a szemem.
És megjelensz előttem.
Fogod a kezem.
Válladra hullik egy könnycseppem.
Tudtam hogy a boldogságot nálad kell keresnem.
Kinyitom a szemem.
Szertefoszlik minden.
Sejthettem, hogy megint csak én képzelem az egészet.
De mond meg, mikor jössz el értem?
Meddig vársz?
Amíg kiszárad a lelkem?
Vagy mikor a te gondolataidba fullad bele a szívem?
Az emlékeinket már kivülről éneklem.
Félek, hogy egyszer elvesztelek.
Ne felejts el..
Olyan sokat jelentesz nekem.
Soha nem éreztem még ilyet.
Te vagy az első nekem.
Neked lehet hogy Ő kell.
Neki meg más.. és így sorra elesik mindenki.
De ha egyszer hátranéznél..
Meglátnál engem és tudnád mi a megoldás.