Kincs, ami nincs.

Futottam, futottam.
Még most sem tudom miért.
De rohantam egyedül bele az éjszakába.
Menekültem az elől, amit a szem megláthat.
És ez mind miattad...
De aztán hirtelen megálltam. Talán már nem volt több energiám vagy csak a csillagokat az égen megláttam.
Rád gondoltam, hogy kivel vagy és miért kerültél ilyen állapotba...tudom, összevesztél azzal a lánnyal de tényleg ér annyit hogy így kicsinálj magaddal?
Elfeküdtem egy padra, és csak a gyönyörű égboltot bámultam. El sem tudtam képzelni hogy hánymillió csillagra pillantottam abban az órában.

-Hé csillagok mondjátok meg nekem, mit tegyek hogy az enyém lehessen? Miért szeretem ennyire, mi van benne amiért én itt szenvedek. Szívem széthasad ha látom más lányt puszilgat.
Miért jutott ez nekem, miért kell egyedül lennem, még most is ebben a pillanatban, ebbe a sötét magányos világba zárva.
Rohantam, futottam, menekültem előle, de miért nem sikerül megszabadulnom tőle? Fáj a lábam, fáj a szívem..valaki segítsen hogy sírni tudjak. Ilyen állapotban, csak sírni szeretnék, de miért nem sikerül még ezt sem végrehajtani?
Talán visszamenjek? Vagy miért nem jönnek még? Egyedül sétálok az út közepén. Egyedül futok szembe a halállal, látod mennyit érsz?
Kereslek, de nem talállak, miért nem vagy velem avgy talán elfelejtetted, hogy én is létezem?
Nem baj, megértem. De legalább annyit hadd kérhessek, hogy légy boldog és sokat nevess.
Sokat nevess...

Fájdalom volt mindenütt, de főleg a szívemben legbelül. Érted vérzem, érted élek, érted teszek mindent, hogy légy boldog mert egy mosolyodért mindent megteszek.

De aznap este eljöttél hozzám is, befeküdtél mellém és mondtad, hogy jóéjt.
Tudtam mást akarsz amit én mégis hagytam hogy a lehetőséggel élj.
Számra csókot adtál, testembe visszatért valami ismerős bizsgerés. Próbáltam ellenállni, hizs tudtam nem szabad, de csak is te tudsz adni nekem ilyen élményt mert másnál meg nem ismétlődne bennem ez az érzés.
Újra éreztem azt amit oly rég vártam, de mégis tudom hogy hibáztam.
Miért vagyok naiv, hisz teljesen tisztába vagyok azzal, hogy egy szavad sem igaz. De nem tehetek róla, hogy boldoggá tenni csak te tudsz, ezen a világon ilyet adni más nem tud minden mosolyoddal szívemet dobogtatod és bebízonytod, hogy még van értelme maradnom ezen a világon.
Ezen a világon...
Ezen a világon...
Ezen a világon nincs még egy olyan ember, mint te.
Nincs még egy olyan ember akivel szívesebben lennék mint veled.
És nincs még egy ember aki nálad jobban meg tud sebezni engem.
Tudom te erről nem tehetsz, nem tehetek róla én sem.
De mégis... elfogadom így ezt az egészet.
Nem akarok rajta változtatni, mert jó nekem így.
Lehet, hogy fáj, lehet hogy szenvedek, lehet hogy én vagyok a legnagyobb ostoba az egész Földön, de nem érdekel már én szeretlek és nekem te a legfontosabb az egész Földön.
Veled lenni oyan mint a fellegekben repülni végtelenül szabadon és boldogan.
Máig sem tudom mivel érdemeltem ki hogy téged ismerlek, bár lehet sok minden könnyebben menne ha nem tudnám hogy létezel...
De nem érdekel, jó nekem így ez a helyzet. Hogy te mást szeretsz, mást ölelsz másért sírsz és nevetsz, hogy más kell neked.
Már volt egyszer egy ilyen. Akkor is kibírtam most is sikerülni fog...
Lehet hogy csak egy vagyok neked a sok közül mégis tudom hogy majd egy napon nekem is örülsz.
Lehet hogy csak sebtapasz leszek a szíveden, lehet hogy régen harcoltam volna ezért hogy ne így legyen.
De ma már rájöttem hogy teljesen felesleges mert így szeretlek. Csak is így van esélyem arra hogy boldog legyek.
Csak is így tudlak látni, az illatodat érezni és az arcodhoz hozzáérni.
Nem tudom mit érzel, de most az egyszer nem is érdekel mit gondolsz felőlem a pokolba is elküldhetsz mert én feladom a valóságot és elmerülök naiv álmaim sötétségébe, ami talán fényesebb a Holdnál az én számomra az lesz a valóság.
Csak hálás tudok lenni érted és mindenért amit tettél értem, lehet hogy nem tudod és mégcsak nem is sejted de már réges rég elloptad a szívem talán egyszer észreveszed és megérzed mennyit dobog érted...
Szeretlek, már nem győzöm mondani, de mit ér ez a szó, ha ugysem kapom viszont az érzelmem.
Mikor álmaimban megjelensz többé már nem kísértesz mert boldog leszek hogy behunyom a szemem és mégis ott vagy előttem mellettem a közelemben.
Nézni téged, ahogy más kezét fogod más nyakát csókolod .... talán azokban a percekben törik szét darabokra szívem a fájdalomtól. De olyankor majd mindig arra gondolok, hogy az én kezemet is fogtad és az én nyakamat is csókoltad és ha esetleg egy nap úgy alakulna visszajöhetsz hozzám mert bármikor látnálak és odaadom magam csak neked egy életre.
Lehet úgy tűnik, de nem vittem túlzásba egy cseppet sem. De te megértetsz hisz mindenbizonnyal te is valami ilyesmit érzel csak nem irántam, hanem azért a lány iránt aki annyira fontos neked mint te nekem.
Megértem amit érzel elhiszed? Hisz én is ugyanazt érzem. Mind ugyanazt érezzük... Mind ugyanazt éljük át újra és újra.
Kell valaki, aki a szíved legmélyén él. Elfelejteni nem tudod mégcsak meg sem próbálod.
Bár igazából sok lehetőség van itt.
Vannak akik túlteszik magukat az egészen lehet nem is tudják de megpróbálják elfelejteni az egészet.
Vannaki akik nem felejtenek a szerelmért harcolnak és ha kell tovább szenvednek.
Vannak akik maszkot öltve mosolyognak, szívükben azonban másra gondolnak.
És vannak akik saját álomvilágukba bújva elmerülnek a gondolatokba és az álmokba a valóságot semmibe véve nevetnek mindennen. Bár lehet ez is csak álca hisz legbelül mégis csak hasít a fájdalom mikor az a hang fülében megcsendül. Lehet sírva nevet, de tudja hogy ez az élet és nem tud mit tenni ez ellen lehet néha párnán sír egy éjszakán keresztül néha becsapatja magát képzeletei hamis képeivel és egy regényt ír, hogy milyen szép az élet.
Lehet...
Ez az élet.
Fájdalmas és sötét, de mindenki nevet és fényben él. Hogy történhetett?
És mivan ha a valóságot is csak képzelem? Hol itt a különbség... vagy igazából nincs is különbség...
Üres szavak, üres betűk. Mind üres.
Márakinek.
Amíg tudok nevetek, megígérem boldog leszek. Veled vagy nélküled tök mindegy mert tudom melletted alszom és ébredek bármennyire sem igaz de te mindig velem leszel.
Képzeletben... végig úsztam a végtelent csillagtengereken távol a valóságtól. Ott voltál mellettem, lelkemet tekinteted itta, a szemed fénye kristálytiszta.
Nem hagyj el nem akarok egyedül maradni, nem menj el nem hagyhatsz el fontos vagy nekem egy életre bezártalak téged a szívembe és ilyet nem tettem még soha de őszintén szeretlek úgy mint eddig soha senkit
Áldozat az égből áldozat a földre mit érek vele a halál ugysem segíthet. Lehet sokat szenvedek nem tudom mire vállalkoztam, de amíg csókokat adsz nekem titokban érted minden megteszek csakhogy boldog lehessek ha kell csak egy percig, hisz hogy boldog lehess egyszer, szenvedni kell érte ezerszer.
Majd eljön értem az a nap is mikor tökéletesen boldog leszek, vagy lehet hogy sohasem lesz ilyen mert tökéletes boldogságban nem is érzek ilyet...
Ezért köszönöm ezt a pillanatot, hogy ilyet érezhetek az életben valamikor bár nem érzem még teljesnek az életem, hogyan ha mégcsak elsem jöttél értem avgy már itt vagy előttem csak észrevetted mégsem kellek.
De én akkor is tudom, hogy egy nap, mikor ugyanígy szeretlek megajándékozol az őszinte szerelmeddel.