Mikor az álmomban is bennem élsz, azt kívánom bárcsak itt lennél.
De mikor meglátlak és rádöbbenek mi a valóság, egy lelket tépsz szét.
Utálom mikor mással vagy és máshoz beszélsz.
Mikor másra mosolyogsz azzal a lélegzetelállító mosolyoddal.
Mikor mást ölelsz át a két karoddal.
Gyűlölöm, hogy féltékeny vagyok.
Hogy nem kaphatom meg soha amit akarok.
Mégis, mikor pont feladnám, szivet dobogtatva lépsz oda hozzám.
Köszönsz és megölelsz. Azt mondod hiányoztam, mert nem láttál az elmúlt napokban.
Fogalmam sincs mit szólhatnék.
Főleg mert érzem nem ez lesz a vég.
Sok sorsot megéltem, rengeteget csalódtam már az életben, mégis te más vagy.
Tudom ezt is sokszor írtam, de mostantól mindent megteszek hogy egy picit is figyelj rám.
Veled akarok mindent... mondd tényleg nem érzed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése