ki kéne használnom a rendelkezésemre álló időt... ehelyett meg úgy érzem magam, mint valami remete...
ez általában nem így szokott lenni.. nem értem mi van ma velem.. vagyis mostanában... mindegy el akarok menni valahova.. bárhova. el innen.
nincs akiért képes lennék maradni. én se vagyok tökéletes.. de hát mégis!

mindegy, jobb ha hálát adok ennek a pihenőidőnek..
hogy végre feküdhetek egész nap az ágyban, hogy nem kell tanulnom másnapra éjfélig, hogy nem kell stresszelnem a felelések miatt, hogy nem kell tökéletesen kinéznem minden percben, hogy aludhatok amennyit csak akarok, hogy olyan zenét hallgatok amilyet akarok, hogy egész nap filmet nézhetek, hogy nem szól hozzám senki, hogy nem tudok kiakadni egy fiúra aki hozzászól a barátnőmhöz..
de mégis.. jobban kívánom ezt a rohanást..
kincs ami nincs