hárman voltak.

emlékszem milyen boldog voltam amikor leírtam egymás mellé a nevüket, és eldöntöttem, hogy számomra ők lesznek a best.

viszont mindig változnak az idők. mindig más kell... mindig az, aki a legelérhetetlenebb az adott esetben.
nem fájna nagyon, ha nem érezném azt, hogy rosszul időzítettem. későn jöttem rá milyen fontos nekem.
és fáj, hogy nem én vagyok az, aki az életbe fogja vezetni. fáj, hogy máshoz kötődik, hogy mást tart a legfontosabbnak, hogy az én szerepem az életében egyre jobban eltörpül, és tudom, hogy ha ez így megy tovább, akkor nem fog visszajönni hozzám.
akármennyire is szeretném.
nem akarom ráerőltetni. de hárman voltak. és ő volt mindig mindenben a középső.


de stop.

tél van.. ami azt jelenti, hogy ez a legszebb időszakom.. tehát hálásnak kell lennem, hogy itt van, hogy láthattam, hogy hozzám szól, hogy van hozzá még némi közöm, hogy tudom hogy nincs messze...
de nem így kellett volna lennie!!

áh elegem van..
nem is érdekel semmi és senki és csak magamat szeretem!
nincsenek barátaim magányos vagyok egy szerencsétlen egy szar vagyok akinek semmi sem sikerül közsönömköszönöm