és ezzel valami el is kezdődött..
csak így rohantak velem a cselekmények.. karácsonyi bevásárlás, témazárók ezrével, ajándék készítés, örülni, hogy "világvége van", kitalálni hol leszek szilveszterkor, kiköltözni a koliból, elég időt szánni a régi és új barátaimnak, leszarni és meghódítani egy fiút aki elvileg nem érdekel és megfelelni az elvárásaimnak.
talán nem is sejtettem.. nem is gondoltam soha hogy megtörténhet.. hogy meg lettek hallgatva a kívánságaim.
arra belépni a terembe, hogy itt van és visszajött.
talán sose voltam még ennyire boldog. amikor megláttam a nyakába ugrottam volna. kár, hogy olyan emberrel beszélt akit sose akarnék féltékennyé tenni. és még így is az volt. rettenetesen.
azt mondták barátnője van. nem hiszek nekik. de mi van ha mégis? még mindig azt gondolom naivan hogy engem szeret a legjobban. bár látom elég jól, hogy elhalasztottam..
de visszaszerzem!
és miért érzem egyre jobban, hogy ez az egész érzelmirészleg kész kavalkád? miért érzem, hogy nem annak kellek akit akarok?
tudom, ez mindig így van. de muszáj most is így lennie?
annyira bánt, hogy nem tudom mire gondol, hogy hogy érez irántam.. egyáltalán érez e..
hogy hogy tudnám megfogni, hogy mit tegyek, hogy jó legyen és mit mondjak amiből rájön, hogy fontos nekem.. és közben ne bántsam meg a barátját aki az enyém is. és ne értse félre senki olyan, aki nekem fontos.
lehetne egyszerűbb is.
egyet tudok most. még van az évből rengeteg idő. minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a helyére állítsam a dolgokat.
azt mondta majd írjak neki. és magától adott puszit. akár puszi nélkül is elmehetett volna.
annyira fel tudnak idegesíteni.. és ettől leszek beléjük szerelmes. nem mellékesen még ez a tény is felidegesít.
halálosan feldúlta az életemet. de most szünet van.. és minden tökéletes lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése