tényleg hárman voltak...
az egyik elment máshova, távol tőlem. a másikat megutáltam.. vagy lehet csak kiábrándított az igazi énje és talán felmerült bennem, hogy nem csak barátként tekint rám és ez taszított el tőle..
nem tudom, de sajnálom. egyszer úgyis meg fogom bánni... bár már tervezem a békülést.
és a harmadikba szerelmes vagyok. már 3. éve hogy ismerem... és ennyi ideig tartott rájönni, hogy ő az aki kell.. mert ő minden szempontból megfelel a kritériumjaimnak.. és azzal, hogy az egyik barátnőmmel többet foglalkozik mint velem, még csábítóbbá tette magát.
mindig is tetszett valahol legbelül... szerettem vele lenni, szerettem, ha bókolgatott nekem vagy ha szekált.. vagy egyszerűen csak foglalkozott velem. hízelgőnek tartottam.
de most úgy érzem nem törődik már velem annyit mint régen. vagy talán sose törődött velem sokat csak a naivságom miatt beképzeltem.
akárhogy is volt, holnaptól padtársak leszünk.
és most rajtam a sor, hogy megszerezzem.
vissza kell majd fognom magam. nagyon nagyon. és közben mégse... ez a kihívás.