lehetséges, hogy a hiúságom hajszolt be a szerelembe..
de nem hiszek ebben. ő egészen más, egészen különleges.
képes elcsavarni a lányok fejét, képes teljesen lefedni a gyengeségeit, képes elhitetni hogy tetszem neki, miközben más lányokra is lehet ugyanúgy néz.
hittem valamikor, hogy én számítok csak neki igazán, én kellek neki a legjobban.. de igaz lenne mindez?
mind a mai napig úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen aki hozzáillene..
és várom azokat a pillanatokat amiket ő ad nekem. ami az egész napomat feldobja.. várom, hogy csak elsétáljon előttem és érezzem az illatát.. igen az illata, amitől meghalok. és a tekintetétől. és attól, ahogy mosolyog.

furcsán érzem magam.. és azt hiszem, amíg létezik sosem fog kimenni a fejemből.