Elképesztőnek tartom még mindig. És felfoghatatlannak, hogy ő meg én.. egyszer meg fog történni.

Amikor nem ír, nem tudok másra gondolni. Vajon kivel van? Kire gondol? Ki az aki nálam jobb? És amikor kiderül, hogy csak futni volt megkönnyebülök. De aztán megfordul a fejemben, hogy tényleg igaz ez? És emlékezetetnem kell olyankor magamat mindig, hogy igen. Igen, igaz. Mert ő őszinte. A legőszintébb.. És hinni fogok neki. Hinni mindig.