Kedves Én!

Csak azért írok most, hogy emlékezz rá mindig, hogy te vagy a nyertes. Ő igazat mond. Te meg hidd el neki. Nincs nálad tökéletesebb, így nincs ok az aggodalomra. A tiéd lesz. Már a tiéd valójában, és legbelül tudod is valahol, hogy hozzád tartozik. Mindig is hozzád tartozott. A kezdetektől fogva...

De tényleg. Találkoztam vele egy partin, amire mégcsak nem is biztos, hogy el akartam menni. És megjelent ő. Ő aki mégcsak rám se nézett órákon át. És amikor észrevett csak egy lenéző pillantást kaptam. De aztán tettem azért, hogy beszéljen velem. És megmentettem egy ronda lánytól:)
Megismertem egy éjszaka alatt. Hagytam, hogy közeledjen és megszerettem. Mert édes volt, a legédesebb.
Azt hittem nem látom többé.. és sokat gondoltam rá egy egész héten keresztül. És megjelent egy váratlan, mondhatni a legváratlanabb pillanatban. És tudtam, hogy nekem ő kell. Bár hosszú idő volt, de így állunk. Azt mondják, hagyjam szabadon, és mindig visszatér majd. Szabadságérzete biztosítja majd a hűségét. Hiszek ebben is. És várni fogom, hogy jöjjön újra és újra.
Mert olyankor a legboldogabb leszek és nem fogom elengedni. Nem szeretném elhagyni mégegyszer sok időre.. szükségem van rá. A kedves mosolyára, az édes nevetésére, a pozitív kisugárzására, az érzésre amikor vele vagyok, amitől úgy érzem, hogy volt értelme felkelni.. volt kiért, és lesz is még. És mindennapot átvészelek majd azért a napért, amikor majd megint látom.
És ő is ugyanezt fogja érezni. Teszek róla. Ígérem.

Csak rá gondolok egész nap. És megérdemli... azt hiszem.  Én meg erős leszek, és kitartó. Mert megéri. Megéri ennyit szenvedni érte. Szenvedni a boldogságért.