Ugyanazt játszom el, mint 2 éve ilyenkor. Sok a hasonlóság. Mert ő olyan más, mint a többi. És rosszul vagyok magamtól, amikor belegondolok abba, hogy vajon ők mit érezhetnek, ha ezt egyszer megtudják. De így lesz jó.

És tanultam a hibáimból. Most máshogy fogom csinálni.

Nem akarom elveszíteni. Elveszíteni az egyetlent, akiben van valami, ami megfogott. Meg ő szebb nála. Szebb és vonzóbb és első alkalommal tetszett már. 

Amikor féltem, hogy vajon a reggel miféle szörnyű valósággal fog elrettenni. És ránéztem, és csak egy tökéletességet láttam. Talán elsőre fel se fogtam, de tökéletes volt a szája, a haja, a barna bőre. 

Azt is tudom, hogy egyszer elhatároztam. Aki elsőre megfog, az jöhet csak szóba. És íme.

Mi ketten tökéletesek vagyunk együtt.

Éppen ezért, máshogy alakítom majd az eseményeket. Teljesen.