Tudom legbelül, hogy mennyire fontos vagyok neki. És boldog vagyok vele. De olykor úgy érzem belepusztulok a fájdalomba, amit okoz. Tudom, hogy nem szándékosan. De fáj, és összetör. Mintha az életem értelmét vesztette volna. Mert van egy időpont. Egy időpont amiről tudom, hogy addig minden tökéletes lesz. Bebiztosítottam magam, és félek. Félek, mert nem tudom mi lesz utána. Hogy lesz e még valami egyáltalán.
Az idő csak rohan szokása szerint. Én pedig egyretöbb dologra kapom meg a választ. És néha jobb lenne nem megtudni. Szeretnék ülni egy helyben, a drága időm pazarlása nélkül, és álmodni a jövőről. A gyönyörű jövőmről.