Egy sál

a tökéletes ajándék. Legmélyen tudtam, hogy ezt kell. Nem igényelt sok időt. Egyből tudtam, hogy hova megyek és miért.
Mindenemet beletettem abba a sálba. Minden érzésemet. És amikor meglátja, azt akarom, hogy ő is érezze. Hogy lássa, mennyire fontos nekem. És nem akarok nélküle élni. Mert fontossá vált az életemben. Olyan fontossá, ahogy akartam..
Még nyáron. Akkor mégcsak nem is ismertem. Nem tudtam ki ő, és miyen valójában. Milyen félénk, milyen szétszórt és milyen édes tud lenni. De azt tudtam, hogy legyen akármilyen ő nekem kell. És hosszú harc után elégedett vagyok. Kitüntetett szerepet kaptam, amire büszke vagyok. Apró lépésenként elérem majd azt is, amit el kell érnem.
De egyelőre csak hálás vagyok. Hálás minden pillanatért, minden boldog percért, melyekért megérte végigszenvedni a szomorúakat. Minden apró kedvességért, és apró beszólásért, melyek csak őszinteségének bizonyítékai.. valójában. Minden mosolyáért és pillantásáért amiben csak magamat látom, hogy mennyire szeret velem lenni. Minden napért, minden dologért, amit vele próbáltam ki először, minden helyért, ahova vele mentem el elsőre, ahol megnevetetett és minden tárgyért, amit kaptam tőle. Ami nap, mint nap rá emlékeztett és mindenki csodál érte. És minden érintéséért, amibe beleremegek és imádok.