2015. szeptember 29., kedd

Túl sok, túl jó

Amikor leutazik hozzám, és a világ legédesebbjeként viselkedik. Amikor megdícséri, amit főztem. Amikor úgy nézünk ki egymás mellett, mint egy G-Star kampány címlapján. Amikor úgy ér hozzám, ahogy mindig is elképzeltem. Amikor minden porcikája tökéletes. Amikor azt mondja hiányoztam neki. Amikor levisz a hátán a lépcsőn. Amikor egész éjszaka puszilgatja a nyakam. Amikor azt mondja, sose tudna megunni. Amikor átölel, és nem akarom hogy többé elengedjen. Amikor leteper az ágyra, én pedig a levegőt kapkodom.

2015. szeptember 14., hétfő

First Love ¶ Don't forget me,

Még most is érzem a tüzét, ha eszembe jut. Ahogy megérint, olyan szenvedélyesen, olyan hirtelen, olyan váratlanul, teljesen kiráz a hideg.
Van benne valami, ami mindig is kellett nekem. Valami határozottság, vadság.. Csak azt tudom, hogy elveszi az eszem, hogy megőrülök, mert rá gondolok egész nap. Azt mondják birtokló típusú. Akkor engem miért nem birtokol? Arra vágyom, hogy csak a sajátjának akarjon, hogy birtokoljon és ne engedjen el. Hogy mellettem legyen és a tökéletes testén simíthassam végig a kezem. A széles vállain, a sima bőrén, amit lassan már a magaménak hiszek.
Amikor felkelek az este közepén mellette akarom találni magam, hogy bármikor a karjaiba feküdhessek.
Amikor felriadok az álmomból, az nyugtasson meg, hogy egész éjjel kéz a kézben aludtunk.
És akarom, hogy suttogja a fülembe a nevem, hogy imád, hogy megőrül tőlem.. Hercegnőnek szólít, viszont én egyszer sem jutottam szóhoz.

2015. szeptember 12., szombat

A legédesebb

Hihetetlen mennyi idő után írok ismét.
Akit akartam, megkaptam. Akit szerettem, viszont szeretett. Akiről azt hittem örökre eltűnik az életemből, visszajött hozzám. És az enyém lett.
Legalábbis azt hiszem.

Szeretem azt a kettőt. Mindig is szerettem őket. Viszont most nem tudom mitévő legyek. Úgy érzem egy olyan útra sodródtam, amit nem tudok többé irányítani. Akarom őt, de tudom, hogy nincs értelme.
A legédesebb valóban a legédesebb. Akitől úgy érzem, egy ideig nem tudok és nem is akarok elszakadni. Sosem sejtettem, hogy lesznek közös pillanataink. Sosem gondoltam, hogy megtörténhet, hiszem ő csak ő, egy mellékszereplő, akit igaz imádtam, de sosem koncentráltam rá igazán. Talán az ő szemében ez mindig is másképp volt. Végül hagytam magam elcsábítani, és egy percre sem bántam meg.


2014. február 14., péntek

Elhatároztam

Vele leszek.
Mert ő tényleg tökéletes nekem. Nem is kívánhatnék jobbat.
Valentin nap.
Kicsit hihetetlen.. mennyi idő eltelt, és mennyi minden történt már. 18 vagyok és van barátom. És valószínűleg az eddigi legszebb valentin napomon vagyok túl. Sose fogom elfelejteni mennyire oda vagyok érte. És talán most először tapasztalom meg, milyen is az a bizonyos beteljesült szerelem.

2014. január 5., vasárnap

New year, new life, new me

Éjfélkor csók. Az első és utolsó. Nem számít hol, a lényeg, hogy együtt.

A lényeg, hogy szeretek vele lenni. Vele lenni bármennyi ideig. Nem tudom megmondani miért. És azt sem tudom mit akarok tőle valójában. Úgy érzem ezzel fájdalmat okozok neki, pedig én csak a legjobbat szeretném.

Minden amiben eddig biztos voltam megcáfolódott. Nem zavar, ha megfogja a kezem. Igent mondtam a randikérésére. Fel merem vállalni bárhol bármikor, hogy vele vagyok. Örülök a nyálas szövegeinek. Szeretem a mosolyát, és bármeddig el tudnám viselni az ajkát az ajkamon. Azt a puha ajkát.

És nekem tényleg fontos.

2013. december 27., péntek

Ma elutazunk

És a legszebb napom lesz.. még ha a reggel tele is van mindenféle nehézségekkel.. csak egymásra van szükségünk.

2013. december 8., vasárnap

Egy sál

a tökéletes ajándék. Legmélyen tudtam, hogy ezt kell. Nem igényelt sok időt. Egyből tudtam, hogy hova megyek és miért.
Mindenemet beletettem abba a sálba. Minden érzésemet. És amikor meglátja, azt akarom, hogy ő is érezze. Hogy lássa, mennyire fontos nekem. És nem akarok nélküle élni. Mert fontossá vált az életemben. Olyan fontossá, ahogy akartam..
Még nyáron. Akkor mégcsak nem is ismertem. Nem tudtam ki ő, és miyen valójában. Milyen félénk, milyen szétszórt és milyen édes tud lenni. De azt tudtam, hogy legyen akármilyen ő nekem kell. És hosszú harc után elégedett vagyok. Kitüntetett szerepet kaptam, amire büszke vagyok. Apró lépésenként elérem majd azt is, amit el kell érnem.
De egyelőre csak hálás vagyok. Hálás minden pillanatért, minden boldog percért, melyekért megérte végigszenvedni a szomorúakat. Minden apró kedvességért, és apró beszólásért, melyek csak őszinteségének bizonyítékai.. valójában. Minden mosolyáért és pillantásáért amiben csak magamat látom, hogy mennyire szeret velem lenni. Minden napért, minden dologért, amit vele próbáltam ki először, minden helyért, ahova vele mentem el elsőre, ahol megnevetetett és minden tárgyért, amit kaptam tőle. Ami nap, mint nap rá emlékeztett és mindenki csodál érte. És minden érintéséért, amibe beleremegek és imádok.
Tudom legbelül, hogy mennyire fontos vagyok neki. És boldog vagyok vele. De olykor úgy érzem belepusztulok a fájdalomba, amit okoz. Tudom, hogy nem szándékosan. De fáj, és összetör. Mintha az életem értelmét vesztette volna. Mert van egy időpont. Egy időpont amiről tudom, hogy addig minden tökéletes lesz. Bebiztosítottam magam, és félek. Félek, mert nem tudom mi lesz utána. Hogy lesz e még valami egyáltalán.
Az idő csak rohan szokása szerint. Én pedig egyretöbb dologra kapom meg a választ. És néha jobb lenne nem megtudni. Szeretnék ülni egy helyben, a drága időm pazarlása nélkül, és álmodni a jövőről. A gyönyörű jövőmről.

2013. november 28., csütörtök

Ugyanazt játszom el, mint 2 éve ilyenkor. Sok a hasonlóság. Mert ő olyan más, mint a többi. És rosszul vagyok magamtól, amikor belegondolok abba, hogy vajon ők mit érezhetnek, ha ezt egyszer megtudják. De így lesz jó.
És tanultam a hibáimból. Most máshogy fogom csinálni.
Nem akarom elveszíteni. Elveszíteni az egyetlent, akiben van valami, ami megfogott. Meg ő szebb nála. Szebb és vonzóbb és első alkalommal tetszett már. 
Amikor féltem, hogy vajon a reggel miféle szörnyű valósággal fog elrettenni. És ránéztem, és csak egy tökéletességet láttam. Talán elsőre fel se fogtam, de tökéletes volt a szája, a haja, a barna bőre. 
Azt is tudom, hogy egyszer elhatároztam. Aki elsőre megfog, az jöhet csak szóba. És íme.
Mi ketten tökéletesek vagyunk együtt.
Éppen ezért, máshogy alakítom majd az eseményeket. Teljesen.