Talán egy hullócsillag vittel el az álmomat. Szállt-szállt az égen, túl gyorsan zuhant, és végül a semmibe égett.

Egy kép, melyet vér és könny mosott halvánnyá.
Egy emlék, melyet pillanat-pillanat hátán tett semmivé.
Egy szó, melyet mozdulatok ezrei tettek üressé.
Egy nap, mi a kétség ködjében szállt tova.

Megmagyarázom neked, hogy a Nap miért kel fel,
Megmagyarázom neked, hogy miért vannak csillagok az égen, Megmagyarázom neked, hogy miért forog a Föld körbe-körbe, Megmagyarázom neked, hogy egy szál rózsa a világon mit keres.
Csak kérlek, azt hadd ne kelljen megmagyaráznom, hogy irántad miért így érzek

Skiíts, ha tudsz.
Sikíts, ha mersz.

Sikíts annyit, amennyit kell.

Sírj, ha félsz..
Sírj, ha fáj.

Sírj csak nyugodtan, tiszta szívvel.

Ölni bűn. Lopni bűn.
Lelket öltél, szivet loptál.
Bűnös vagy.
És aztán?

...ennyi?

vagy van még valami?
Bűntetés?
esetleg száműzés?
Mit ér bűnösnek lenni, ha lelkemet nem támasztod fel soha, és szívemet visszaadni lehetetlen csoda?

Kérlek, adj még egy esélyt.
Kérlek, hadd szeresselek még egy kicsit.
Ígérem nem sokáig, csak még egy picit....