Fogom a fejem, nem bírom tovább. Ordít a csend és sikít a magány.

Ülök egyedül némán.
Kinézek az ablakon, milyen kopár a táj.!
Vakít a nap, lélegzem, a levegő olyan száraz.
Gondolok rád...
Saját magamat vágom pofán. Miért gondolok még most is rád? Nem volt elég ez a pár hét, ez a nyomorult szenvedés napok, órák, percek közepén?
Mindennap csak azt hajtogatom mit tegyek. Mit tegyek, hogy jó legyen? Mit tegyek?...
Nem segít sem a könny, sem a vér. Küzdeni meg még ennyit sem ér, mondja meg valaki mit tehetnék?
Bújkálok, kerüllek, menekülök előled.
Álmaimban megjelensz, és így csak rémálmok sorát kapom tőled.
Mit tettem hogy ezt érdemlem? Mit tettél hogy ilyet érzek?
Megoldásokat keresek kétségbeesetten. Búcsúznom kéne, de sosem megy. Utálom ha felejteni kell... emlékeket tűzbe vesztve, mintha nem történt volna semmise, élni tovább nyugodtan békébe...
Hányszor mondjam még el, hogy nem szeretném ha egy kicsit is szeretnél?...