Gyere, ölelj át és mond hogy szeretsz!

Még mindig élek. Várom, hogy mi lesz a vége.
Ártatlan szemekkel pillantok rád, mégis az ördögöt látod hát hogy ismertél meg engem, ennyire felületesen? Vagy tényleg valami rossz van bennem amiért kerülgetned kell..
Nem hozok rád átkot, bár igaz én vagyok maga az átok, de ez is csak miattad, mert nem hagytad hogy egy szót is hozzád szóljak.
Tévhitben élsz szörnyen nagy tévhitben.

Azt mondják létezik egy titok.
Azt mondják a titokkal boldog lehetsz..
Keresem a titkot.
De nincs meg. És tudom, hogy te rejtetted el.. Nálad van, a te kezedben.
Lehet nem veszed észre de egy nagy szar sem lesz a vége.
Csak addig légy boldog, amíg teheted. Itt nem létezik happy end.
Mert amikor vége, akkor már mindennek vége. Mégis élek.
Élek azért, hogy megtudjam mi lesz majd a vége. Kit szeretsz végül, ki marad majd egyedül, ki hal majd meg kínszenvedések között, ki dobja el a másik életét a végtelenbe, ki keresi majd az örökkévalóságot saját szerelméhez... Kik lesznek?

És a végén majd kiderül, hogy senkisem.