Mindig csak futottam a valóság elől, mert féltem az újabb szenvedésektől.Most is ugyanezt tettem.
Egy világból menekültem, vissza arra a helyre, ahonnan még azelőtt menekültem...
Igen, érdekes eléggé. Nálam már csak így megy.
Boldogan minden régi emléket kristálygömbbe őriztem, és most feltárhattam az egészet.
Talán lehet nem így kéne, de folyton újabb kihívásokat keresek. És a végén megkapom azt amit kértem.
Tegnap este megértettem, hogy ő kell nekem. Nem tudtam róla levenni a szemem. Idegesített, hogy már ismerem lassan fél éve, és már az első pillanatban beleszerettem. Emlékszem, mikor este 9 óra tájban siettem Győrbe. Kellemes volt a levegő, nem volt se hideg se meleg. A városháza előtt siettem, egy rakat ember ült ott összegyűlve és én senkit sem ismertem. De megláttam őt, és egyből felgyorsult a szívverésem... még aznap éjjel megmondta nekem, hogy mennyire szép vagyok, mennyire kegyetlenül szép vagyok. És onnantól kezdve akárhányszor találkoztunk, legalább egyszer a szemembe mondta hogy helyes vagy és aranyos.
És most már elegem volt. Hogy sosincs semmi, húzza az agyam, pedig kellek neki!!
Őt kerestem egész éjjel, mindig figyeltem hogy hova megy.
Végül pedig mikor már feladtam volna mindent, megtörtént az amire vártam.. már nagyon régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése